Sziasztok Vadászok!

Ma egy kissé rendhagyó bejegyzést hoztunk Nektek. Mégpedig azért lesz rendhagyó, mert ketten írjuk, Cheryl és én. 🙂

Most nem fogok foglalkozni a szoborral, csak a karakterről hoztam egy karácsonyi mesét, hogy fokozzam az ünnepi hangulatot, utána pedig Cheryl igazi profi módjára kitaglalja majd a szobor minden érdekes pontját. Higgyétek el, lesz mit nézni és olvasni.

Közületek bizonyára mindenki ismeri, vagy ismerni véli a Mikulást. De nem minden történet említi örömhozó, nagy szakállú, jóságos lényként, ahogy ez a mostani sem… HÁHÁHÁHÁ, akarom mondani HOHOHOHÓ

A gyerekeket tegyétek be a meleg takaró alá és csak akkor folytassátok az olvasást, ha felkészültetek a zord igazságra. Történetünk nem evilágon játszódik, hanem Azeroth mesés és varázslatos földjén.

Az ottani Mikulás nem viselte szívesen ezt a nevet és nem is manókkal dolgoztatott először… Nem viselt piros sipkát, szakállat és száncsengő helyett is csak az összecsókolózó pengék és a megkínzottak jajveszékelése kísérte útján.

Ajándékot sem nagyon vitt a fa alá, de ha azt nézzük, hogy gyakran még fák sem maradtan útjában, így ez talán nem is annyira meglepő. Egyetlen „ajándékot” adott jónak és rossznak egyaránt, a keserves halált és utána a még keservesebb élőholt öröklétet. Ugyanis bár rendkívül divatos és nagyon jó reklámfogás a piros sipka, eredetileg az Uralkodás Sisakját viselte inkább előszeretettel. Így nem kellett a manók munkáját semmilyen módon honorálnia, hiszen azok holtukban is követték.

Teltek-múltak az évek és újra közeledett a karácsony. A Mikulás egyre inkább úgy érezte, unalmasak az élőholtak és velük nem lesz képes piacon maradni a sok új menő gyártó mellett, így újabb munkaerő után nézett. Kipróbált többféle fajt, míg végül eljutott az elfekig, vagyis a manókig…

Az elfeknek nem állt szándékukban csatlakozni a Mikulás brigádjához, konkurencia ide, vagy oda. Miután több falu vidám, karácsonyi hangulatú felégetése sem hozta meg az elfek kedvét a munkához, a Mikulás éktelen haragra gerjedt és elhatározta, hogy ha neki nem hajlandóak dolgozni, akkor nem fognak másnak sem. Nehogy már valamelyik másik világcég átvegye a piac vezetését, így megindult a teljes offenzíva, persze ez is vidám hangulatban, végtelen sorokban rohamozó, ünnepi hangulattól ragyogó szemű élőholtakkal.

Az elf szakszervezet vezetője, történetünk főhőse a végsőkig ellenállt Mikulás akaratának és feltartóztatta annak munkásait.

Végül aztán Mikulás meg is ajándékozta egy szép mellpiercing-gel, keresztüldöfte rajta pengéjét.

Persze ezzel nem ért véget az ajándékok sora, volt itt népirtás, ház- és persze vár, várostűz és újabb toborzás a munkásosztály legkiválóbb sorába, az élőholtak közé.

Ezen kívül Mikulás megtartotta maga mellett a szakszervezetis vezetőt, mint főmanót, így az éveken át szolgálta is. Egészen addig, míg egy jól szervezett sztrájk után ki nem vezette az élőholtakat a zsarnok rabigája alól.

Hogy ez ne legyen elég, főhősünk egészen a végletekig merészkedett és rátörte az Északi Sarki gyár kapuit a Mikulásra, hogy az ottani munkásokat is felszabadítsa és kiharcolja nekik a betegbiztosítást, a fizetett szabadságot és a minimálbér fölötti fizetést. Mikulás ismét nagyon dühbe gurult és megpróbálta erővel leverni a kialakult sztrájkot és a szakszervezetis tagot, de az fölé kerekedett és még a menő kobakját is elvette és kettétörte. Így mivel munkavédelmi felszerelés híján nem maradhatott a munkaterületen, Mikulásnak távoznia kellett és győzött a szakszervezet.

És persze ezért hord manapság piros sipkát a Miki.
Folyt. köv.

Főbb szerepekben:

Mikulás – Arthas

Szakszervezetis vezető – Sylvanas

Ezután a remekbe szabott karácsonyi mese után következzen Cheryl elemzése magáról a szoborról.

Szeretném megköszönni Hunter-nek ezt a csodás kis történetet, bár őszintén szólva én nem igazán tudtam követni a történéseket.

Folytassuk a sort Sylvanas egyik gondolatával, ami a bemutatott szobor dobozán angol nyelven is fellelhető.

„Én jártam a halál mezsgyéjén.
Én láttam a végtelen sötétséget.
Semmit sem mondhatsz,
Vagy tehetsz…
…Ami elrettenthetne.”

A Blizzard a saját műhelyében alkotta meg a World Of Warcraft világából származó hihetetlen karakter szobrát.

A szobor nem rendelkezik sorozatszámmal, így sajnos nem tudtuk kideríteni mennyire limitált darabról van szó, de tapasztalataink alapján legfeljebb 2000-3000 darabra saccoljuk.

A szobor közel 46 cm magas, ami nagyjából 1/5-ös, 1/6-os méretaránynak felel meg.

Sylvanas anyagát elsősorban műgyanta alkotja, ezen felül pár alkotórésze a könnyebb kezelhetőség miatt PVC-ből áll, az íj idege pedig egy gumiszerű, rugalmas anyagból készült.

Nem tudok szó nélkül elmenni a csomagolás profi kivitelezése mellett sem.

A Blizzard semmit nem bízott a véletlenre, minden tökéletesen be van csomagolva és a különálló részek külön tartórekeszekben lettek elhelyezve. Ezen felül pazar látványvilággal áldották meg az artbox-ot, igazán szemet gyönyörködtető.

De ugyebár, mindig a látszat mögött van a lényeg…

A szobor összeállítása után elénk tárul a csoda.

Mind kidolgozottságában, mind festésében is felveszi a versenyt bármelyik nagyobb, szoborgyártó stúdió munkáival.

Hosszú vizslatás után még mindig vannak olyan részek, amelyek meglepetést tudnak okozni. A bőr részek textúrázottsága a valódi bőréével vetekszik. A fémnek tűnő részek is tökéletesen tükrözik a valódi fém megjelenését.

Méretek

Magassága: 45.7 cm
Szélessége: 30 cm
Hossza:  30 cm
Súlya: 3,7 kg
Anyaga elsősorban műgyanta, ezen felül pár alkotórésze a könnyebb kezelhetőség miatt PVC-ből áll.

Arcáról már messziről lerí, hogy felsőbbrendű faj szülöttje. Testének szürke árnyalata hűen tükrözi az egykori nemes tünde élőholt voltát.

Egész harci felszerelése fémes-lila színben pompázik. A páncélba elhelyezett mágikus drágakövek adnak egy kontrasztos hatást az outfit-jének.

Ha választhatok, hogy melyik pontja tetszik a legjobban a szobornak, akkor az a palástja lenne. Nagyon szépen vizualizálja, a harcok során mennyi megpróbáltatáson ment végig szegény ruhadarab, ahogy a káprázatos lilából átmegy egy elrongyolódott szétfoszlott sárgásbarna színbe.

Talapzata egy várrom lépcsőjét mutatja, melyet ugyancsak megrágott már az idő és a háború vasfoga. Valós hatást keltenek a kockakövek és a köztük előtörő moha is.

Bárhogy forgatom, egy szép alkotás tárul szemem elé, nincs benne kivetnivaló.

Talán csak a csizmába tudnék belekötni, ami szerintem színében és jellegében nem igazán passzol a teljes öltözethez, de ettől függetlenül igazi tünde lábbeli látszatát kelti.

Képgaléria

10.0

Pozitívumok

  • Az alapvető konstrukció, azaz a mű részei mennyire illeszkednek egymáshoz, mennyire tartják magukat, mennyire stabil a kialakítás: 10/10 (teljesen stabil a kivitelezés)
  • Általános dizájn, azaz a karakter testtartása, öltözéke, egyéb kiegészítői és maga az egész koncepció mennyire adja át a várt összhatást: 10/10 (egy szemlét tartó nemes hadvezért láthatunk, hiba nélkül való)
  • Végül, de nem utolsó sorban számomra a portré kidolgozottsága jelenti a szobor egyik fő sarokkövét: 10/10 (arckifejezése és szemei tükrözik a rengeteg szenvedést és a rendíthetetlenséget is)

Negatívumok

Szerző: Cheryl
Dátum:

Hozzászólások

Nincsenek hozzászólások

Vélemény, hozzászólás?

További olvasnivalók



preloader